Ugyan olyan átlagos napnak indult ez a napom is mint a többi,csak nem kívánt fordulatot vett az egész.~


Az ébresztő lágyan csengett ahogy jelzett ébredni kéne mert suli van.Kómásan kinyomtam majd felültem az ágy szélére,hatalmasat nyújtózkodtam s egy ásítással nyitottam ki a szememet.körbe pásztáztam a szobámat s kivonszoltam magam a fürdőbe.Lezuhanyoztam s hajat mostam majd törölközőben visszamentem a szobámba.Felvettem az iskolai egyenruhát s az egyik magassarkúmat.Most nem volt kedvem jobban kitűnni a tömegből mint általában.A lépcsők felé vonszoltam magam.
-Kelj fel!-kiabáltam miközben Raesung ajtaját megütögettem.
-Nemáááááár.-hallottam a nyögését az ajtón túlról.
Lebattyogtam a lépcsőn be a konyhába és elkezdtem csinálni valami kaját.Mivel tudom hogy a fiúk és Renna is be szokott jönni hozzánk reggelire így hát többet csinálok minden reggel.Most kivételesen tojásrántottát csinálok amiben különleges fűszerezésem nagy szerepet vesz ki.Mikor kitettem a tányérokat lépett be Renna a fiúkkal a sarkában akik gondolom a kaja szagra jöttek ilyen korán.
-Sziasztok.-köszöntem nekik mosolyogva.
-Sziasztok-jött le Raesung kómás szemekkel a lépcsőn.
-Sziasztok.-köszöntek nekünk vissza. Jeong inkább oda jött s megcsókolt.Nem hiába miatta jöttem ki Korea-ba.Minsu is odament Raesunghoz mivel az én drágám által sikerült összeboronálni őket.
Leültek a szokásos helyükre az asztalnál s letettem eléjük a reggelit.Megettük s elindultunk csapatostul az iskolába.Felmentünk Jeonggal és Shinwooval az emeleti osztálytermünkba meg Minsu elkísérte Rennat és Raesungot az övékbe.Leültünk a szokásos helyünkre és végigszenvedtük a mai napot.Hazaérve bementünk a házba s mindenki elfoglalta magát.Én beültem a szobámba tanulni míg a többiek lent baromkodtak.Jeong feljött a szobámba és elég fura kedve volt.Berontott hozzám és rosszkedvűen leült az ágyamra.
-Mi a baj?-simítottam meg a kezét.
-Hagyjuk abba.
-Mit?-néztem rá tág szemekkel.
-Ezt az egészet!Nem megy ez nekünk.
-Te most szakítasz?-néztem rá döbbenten.
Kiviharzott a szobámból én pedig utána eredtem.Lent még mielőtt kinyithatta volna a bejárati ajtót elévágtam magam s az ajtó és közé álltam.
-Mi a bajod?-kiabáltam már én is.
-Nem szeretlek már.-mondta higgadtan.
Én teljesen lefagyva megálltam az ajtóban de ő elment mellettem Shinwoo odajött.
-Yuyu.-fogta meg a karomat.
Én kirántottam magam a kezéből s felrohantam a szobámba,hatalmas csattanással vágódott be mögöttem az ajtó.megálltam a szoba közepén és földhöz vágtam az összes cuccom ami az ágyon volt s nekidőltem az ajtónak s úgy sírtam.Valahogy bemásztam az ágyba majd álomba sírtam magam.
Hajnalban keltem fel s felöltözve lementem valamit csinálni a srácoknak kajára.Az én gyomrom nem fogadta volna be a kaját így csináltam nekik néhány melegszendvicset.Szokásosan bekopogtam Raesung-höz nehogy elaludjon s visszamentem.Mindenki a szokásos időben érkezett,Shinwoo berángatta magával Jeongot így hát én üres tekintettel ültem az asztalnál míg ők ettek.
-Jól vagy?-kérdezte aggódóan Renna.
-Ühüm.-hümmögtem majd felkeltem önteni inni.

~negyed óra múlva~

-Induljunk már!-könyörögtem az ajtóban állva Minsunak és Raesungnak.
Amint kijöttek bezártam mögöttük az ajtót és mivel ma Raesung végez előbb így ő ér haza hamarabb.
Előre mentem mert nem akartam hogy mindenki velem foglalkozzon így két perccel hamarabb értem be.Mrs.Wincle leszólított a folyosón.
-Ohhh Miss Yang!Akkor ma a negyedik szünetben próba.-mosolygott rám.
-Rendben Mrs Wincle.-mosolyogtam vissza,nagyon boldog mióta én és még három lány elvállaltuk hogy éneklünk egy versenyen.
-Csodás lesz.-lelkendezett-Na de irány órára Yuyu majd később találkozunk.
-Viszont látásra Mrs Wincle.-hajoltam meg.
-Yuyu.-szólt utánam valaki.Mikor megfordultam Jeong jött felém.
Én sarkon fordultam és mentem az osztályterem felé.Leültem Shinwoo mellé a padba mert nem volt kedvem és lelki energiám Jeong mellett ülni.Két órán lesz Mr.Papper-rel így hát két óra dög unalmas rajztörténelem.Éreztem Jeong tekintetét a hátamban így hát rajzolgatni kezdtem mire egy lángoló szív jött ki belőle.
-Szép lett.-súgta oda Shinwoo.
-Köszi.-mosolyogtam rá majd kitéptem a füzetből s neki adtam-Tiéd lehet.
-Ugh köszi.-vigyorgott.
-Szívesen.-s kezdtem megint rajzolgatni.Kicsengettek mikor észre vettem hogy még egy szív lett de most szanaszét van repedezve s hiányoznak belőle darabok.Egy név szerepel benne de mikor észre vettem már nem lehetett kiszedni így benne marad.Kicsengette és kimentem inkább a teremből még mielőtt nagy kísértést éreznék hogy hátranézzek.A folyosó tele volt újakkal így nem nagyon volt mit csinálni.Odamentem a szekrényemhez és beütöttem a számkódot.Nem nehéz megjegyezni mivel elég egyszerű számkombinációt kaptam.1479 a lakat halkan csattant s kinyitottam a szekrényt s a képek miket bele ragasztottam virítottak rám.Eszembe jutott miért is jöttem ki,mi vezérelt és mi tartott itt mikor honvágyam volt.
-Tök jó.-mondtam mogorván s bevágtam az ajtót.A lakat visszapörgött az eredeti nullázójára majd egy kattanással bezárta.Vissza totyogtam az osztályba s leültem a helyemre.Egy cetli fogadott a rajzomon.
-"Sajnálom!Beszéljük meg."-tudtam ki írta így hát beletettem a tolltartómba a cetlit.Ne várja hogy most hozzá szóljak.Így folytattam a rajzomat s mikor vége lett az órának kezdődött a kaja szünet.Mindenki a menza felé vette az irányt.Ott találkoztunk Minsuval,Rennaval és Raesunggal.Shinwoo telepakolta a tálcáját mikor látta hogy nem viszek semmit magamnak.Leültünk és elém tolta a tálcáját.
-Egyél.-mondta komolyan és levett egy szelet pizzát a tálcáról.Csak néztem mit csinál majd hátra dőlve néztem a többieket.
-Nem vagyok éhes.-válaszoltam neki.
-Azt nem kérdezte senki.Enned kell mert egész nap nem ettél.-hajolt közelebb.
-Nem baj.Nem vagyok éhes és nincs kedvem enni.-vontam meg a vállamat.
-Egyél vagy lenyomom a torkodon.-fenyegetőzött.A többiek csak nézték mit veszekszünk azon a fránya kaján s közben tömték a majmot.
-Nem érdekel.Akkor sem eszek.
-Oké!Te akartad. Renna kérlek cseréljünk helyet.
-Ühm oké.-Renna felállt és ő ült a helyére.
-Nyisd ki a szádat.-mondta és a pizzáját tartotta a szám előtt.
-Ü-üm.-mondtam összeszorított szájjal.
-Nyisd ki vagy az arcodra kenem.
-Nem.-mondtam de mielőtt becsukhattam volna a számat Jeong nyomta bele a pizzáját.
-Hu-uuuuuuuuuuu.U!-kezdtem el hisztizni tele szájjal majd karba fontam a kezeimet.A pizza még mindig ott lógott a számban és nem haraptam bele.Megfogta a számból kilógó részt.
-Harapd le.-mondta.
-Ü-ü.-bólogattam ide oda.
-Ha nem harapod le akkor nem tudok enni belőle csak ha leharapom.-nézett rám komoly fejjel.Csak megvontam a vállamat és vágyakozni kezdtem a csókja iránt.Mert még ami igaz az igaz.Szeretem!S soha nem is fogok mást szeretni.Közelebb hajolt s leharapott egy darabot a pizzából.De nem ám a végéből amit más számítana hanem pont a szám mellett.
-Hüüü.-lepődtem meg.
Erre elnevette magát.Annyira szeretem mikor nevet,így a nevetését hallva lepetten Minsura néztem,hát ha tud valami magyarázatot adni a bátyja kettős viselkedésére.De ő is csak vállat vont majd azt tátogta:
-"Majd elmondom."
Raesung pedig bátorítóan mosolygott.Mikor éppen vissza néztem volna megint leharapott egy nagy falatot a "közös" pizzánkból.
-Uhhhuhuuhuuuuhuuuuuuuu!-beszéltem volna megint tele szájjal s mutogattam a még meglevő pizzára.
-Nem értem mit mondasz.Nyled le azt ami a szádban van s akkor talán érteni fogom.-mosolygott féloldalasan.
-Ü-üm.-bólogattam ide oda.
-Makacs vagy mint egy öszvér.-mérgelődött.
-Ühh.-böködtem meg a vállát.
-Mond.-nézett rám.
-Üh-mutattam a pizzára-Huhuh!-mutattam rá.
-Ami kilóg a szádból az enyém?-találgatott.Én egy erős bólintással válaszoltam a szerintem egyértelmű mutogatásomra.-Oké.-válaszolta s leharapott egyet a külső széléből.
-Huuu.-mutogattam a pizzára.
-Mi?-kérdezett oda Renna.Megforgattam a szemeimet és leharaptam azt a falatot ami a számban volt.Összerágtam és lenyeltem.
-Miért nem ott haraptad le ahol az előbb?Akkor nem a számtól kellett volna enned.-világosítottam fel hogy a "Huuu." mit is jelentett ebben a beszédkörnyezetben.
-Vééégre!-mondta Shinwoo és az ég felé emelte a tekintetét.Én morcosan ránéztem és tarkón vágtam.
-Az erőltetős fajtátokat védett fajjá kéne nyilvánítani.-durcáztam.
-Na egyél még.-nyújtotta a még meglévő pizzát.
-Ü-üü.-hagytam csukva a számat.
-Azt hittem ezt már eljátszottuk egyszer.-nyújtotta felém.
Forgattam a szemeimet de makacsul csukva tartottam a számat.
-Légyszi.-nézett rám boci szemekkel.
-Ááááá-tátottam ki a számat,belenyomta a pizzáját és becsuktam és leharaptam.Majd ő is harapott belőle.Így ettünk meg ketten egy pizzát.
-Mit együnk még?-nézte körbe a tálcáját.
-Semmit.-vágtam rá.
-De én éhes vagyok.-bámult rám tág szemekkel.
-Nem az te buta.Te egyél de én nem eszek.
-Ha én eszek te is eszel.-fogta meg az egy személyes kosár sült krumplit.
-De nem akarok.-nyafogtam.
-Légyszi.-kezdte megint.
-Oké oké.-emeltem fel a kezeimet megadóan.-Utálom!Kihasználod hogy szeretlek.-morcoskodtam s eszembe jutott a tegnapi szakításunk.S újra mély letargiába estem.
-Yuyu.-pukkasztotta ki a bánat buborékomat.-Beszélnünk kell.
-Jó.Mond.-fordultam oda.
-Szeretlek!
-Tegnap nem ezt mondtad.
-Mert tegnap hazudtam.
-Miért?
-Mert egyszerűen nem tudom eldönteni mi van.Szeretlek,de ez nekem furcsa.
-Óh hogy hallgass már.-fogtam meg a nyakkendőjét és magamhoz húztam míg az ajkunk össze nem forrt.Egy pillanat alatt megállt az élet és csak a pillanat volt.Nem érdekelt senki és semmit,csak is ő.Ez van ha a szívemnek nem tudok parancsolni.Szeretem és bármit megbocsátok neki.Lassan vége lett a csóknak s vissza estünk a hétköznapi sulis életbe.
-Jézusom órára kell menni.-csaptam magam homlokon mert észrevettem hogy már szinte senki sincs a menzán.